Rólunk írták
Hálanapló. Hosszú idő telt el, mióta utoljára öntöttem szavakba így nyilvánosan, mi mindenért vagyok hálás. Pedig nap mint nap, minden pillanatban rengeteg apróbb és nagyobb csoda vesz körül minket, "régiek" és újabbak is. És bizony számomra is rengeteget tartogatott eddig is az élet, melyekért minden percben hálás lehetek. Épp ezért nem is adok "sorszámot" már naplóm mostani epizódjanak, hisz a kezdetektől számolva már nagyjából a végtelenben tartanék... Most azonban elérkezettnek láttam az időt, hogy újra írott szavakba foglaljam a hálámat, az elmúlt jó pár nap eseményei nyomán, amikor egy számomra rendhagyó és izgalmas kiránduláson vehettem részt, túl a határokon...
Tavaly februárban értem el országunk tengerszint feletti magasságának határát életemben először, és ugyanettől a naptól vált a síelés az első számú szerelemmé az életemben. Még ha ezt akkor még nem is tudtam, csak sejtettem valahol legbelül, mikor életemben először csatoltam fel lécet a lábamra.Azóta eltelt majdnem egy év, mely alatt rengeteg havas, és más-más élménnyel gazdagodtam, hegyek hátán, völgyek ölén... Ismét elérkezett a tél, s az élet úgy hozta, hogy lehetőségem nyílt átlepni a határokat... A szó hagyományos értelmében, a "vízszintes" országhatárt, és a magasság szerintit is. Egy profin és körültekintően megszervezett sítáborban vehettem ugyanis részt Szlovákiaban, Donovaly-ban, mely egy - a gyerekkoromat idéző - mesevilágba repített el, ahol a tél az az igazi tél, ahol vastag hópaplan öleli a hegyeket, a fákat és az utcát, s hatalmas jégcsapok díszítik az ablakpárkányt... Itt ébredtem fel három reggelen, s az ablakon kitekintve az alábbi látvány gyönyörködtette a szememet, didergette a bőrömet - s melengette a lelkemet. Négy napon keresztül élvezhettem ezt a csodás környezetet, és feszegethettem az ország határain túl a saját határaimat...
Melyben egy profi és segítőkész oktatói csapat volt segítségemre nekem, és a többi táborozó társamnak is, akik rendkívül körültekintően szervezték meg ezt a mozgalmas programot. Az oktatás az egyének sítudásához mérten több csoportban zajlott, szükség esetén a csoportok közti átjárhatóság lehetőségét is biztosítva, emellett figyelve a csodás helyszín és színvonalas szállás kiválasztására, és a kellemes hangulatra is. S habár a táborozók közt szinte minden korosztály képviseltette magát, felnőttek és gyermekek egyaránt, s a sítudásunk is nagyon széles palettán mozgott - csúszott - mégis mindannyiunknak "fogtátok a kezét" és segítettetek átlépni az eddigi határainkat. A fizikai állapotom ugyan nem volt a legideálisabb a síelésre, nemrég gyógyultam fel ugyanis egy covid fertőzésből, mely után még nem sikerült teljesen visszanyernem a régi erőnlétemet. Így most a "normálisnál" lassabban haladtam és az oktatásoknak csak egy részén tudtam részt venni, ám az eddigi hataraimat így is sikerült átlépnem és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Hálás vagyok Zsoltinak, Karesznak, Zolinak és Dokinak, a rengeteg segítségért es türelemért, melyet tőlük kaptam. Hálás vagyok a profi, körültekintő szervezésért, a szuper kényelmes és biztonságos síszerkóért, az égieknek pedig a csodás időjárási körülményekért.
Hálás vagyok egyetlen főnökasszonyomnak, aki táppénz után is elengedett szabadságra, mert tudta, milyen fontos ez a tábor számomra És hálás vagyok magamnak is, amiért ezt az utat választottam. Amiért a fizikai állapotom ellenére kitartottam a korábbi döntésem mellett, és elmentem Donovaly-ba. Mert bár máskor, más állapotban talán jobban ki tudtam volna maxolni a hely és az idő adottságait, miután viaszanyertem a korábbi - vagy még jobb - erőnlétemet.
De örülök, hogy igent mondtam. Mert mindig a most az ideális pillanat, hogy tegyél egy újabb lépést az álmaid felé. És így, a "csak" részben ideális körülmények után is sokkal gazdagabb vagyok lélekben, mint azelőtt voltam.Az időt nem birtokolhatod. Sem a múltat, sem a jövőt, mindig csak az az egyetlen pillanat a tiéd, amit épp most átélsz. S ezeknek a pillanatoknak az emléke, mely örökké a tiéd marad Köszönök mindent Nektek.
The sky is not the limit, let's get higher, than we've ever been...
Szabó Petra 2022. január. 26.
Tanárként, oktatóként dolgozni az egyik legösszetettebb feladat az életben, melyet csak sokrétű kompetenciával bíró személy képes igazán jól végezni.
Hogy valaki igazán jó oktatóvá váljon, mély és stabil elméleti és gyakorlati tudást igényel a maga szakterületén, mely hosszú évek kitartásáról, szorgalmáról és elkötelezettségéről árulkodik. S erre csak a szakterülete iránti őszinte, mély szeretet és szenvedély tesz igazán képessé valakit. Csak az képes szívvel-lélekkel oktatni, aki maga is "szerelmes" az adott sportba, tantárgyba, melynek szeretetét és fortélyait tovább kívánja adni tanítványai számára. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Hisz azon túl, hogy ő maga mesterévé vált a szakterületének, képesnek kell lennie ezt a tudást megfelelő módon átadnia tanítványainak. Kiváló kommunikációs- és beleérző képességet, valamint rengeteg türelmet igényel, hogy megtalálja a közös hangot a legkülönbözőbb személyiségű és beállítottságú emberekkel, érezze, kinél, mikor hol a határ, mikor kell megállni, hogy aztán megpihenvén újult erővel folytassák a közös "utazást" ebben a végtelen birodalomban - a felfedezés izgalmának útján.
Tanítványként hatalmas szerencse és ajándék az élettől egy ilyen embertől tanulni. Aki képes "elindítani a lejtőn", akkor is, mikor remeg a lábad. Aki húz magával, hogy Te magad is megízleld azt a szenvedélyt, melyet a tudásod segítségével élhetsz majd át. Aki tudja, mikor kell fognia, s mikor elengednie a kezed... S ha kell, visszafog, nem engedi, hogy elsodródj a meredek lankán, mikor a lelked már száguldana a szédítő mélység felé, ám a lábaidnak még meg kell erősödniük, hogy elbírják a testedet...
